Féltél már valaha valamitől vagy valakitől? Társadalmunkban érzékelsz-e félelmetes dolgokat? Esetleg büntetést kapsz valamiért, meg leszel büntetve. Sokfélék vagyunk és sokféleképp tudunk félni. Pl. a félelem hajthat,motiválhat vagy éppen visszafog.

Van egy önismereti út, egy terápiás módszer, miszerint az emberek karakterét gyerekkori sérülésük határozza meg, ez az enneagram (Prakash-t ajánlom a figyelmedbe). Ebbe kivétel nélkül mindenki bele tartozik. Ezt egy önterápiás módszernek is használom. Az elmém agyalós részét tudom ezzel segíteni a “felnövéshez”, Ken Wilber szavaival Growup. Innen magamra tekintve a düh, szeretet hiány és a félelem karakterek közül állítólag én a félelem típusú vagyok. Valamennyien beletartozunk valamelyikbe, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Ezen belül azonban ez megjelenik sokféle módon, egészen a bátorig elmenve, hogy miért is, az most itt lényegtelen. Ez egyfajta motiváló- és hajtóerő valamilyen értelemben, egy tudattalan legyőzési vágy. Persze felébredés szempontjából nincs mitől félni, de itt most nem ezzel foglalkozom. Vagyis erre is mint segitségre, mint eszközre tekintek, nem több. Azt nem tudom mi a valóság, de abban biztosan segített, hogyha valami miatt megjelenik bennem a félelem, akkor tudatos vagyok. Tudok róla, hogy mi van éppen bennem/ mi zajlik bennem és sikerül elmés működésemben is rátekinteni. De van itt valami más is. Onnan megközelítve igaz lehet, hogy amikor teljesnek érzékelem magam, akkor semmilyen, még a félelem legapróbb szikrája sincs bennem. De az a buktató ebben,hogy ez csak mélységes állapotokban jön elő. Így sajnos van egy mélységes és egy nem mélységes helyzet minden pillanatban.

Ha benned is van néha félelem úgy mint bennem is, akkor téged már biztosan megértelek,de mindannyiunknak van egy olyan része, ahol ez nem számít,nincs.
Ha van félelmed – mert nekem van -te is kezdj el rálátni! Ne tagadd és rejtsd el a mélybe, annyira hogy még te sem tudsz róla. (tudatalattidba.) Amikor ezekre sikerül csak úgy rálátni, szemlélni….na, nekem ez volt az első igazi szabadság. De megélésem szerint kell még ide valami. Valami mélységes feladása a jelen kontrolljának, irányításának, vagyok valamilyen és akarok/ szeretnék valamilyen lenni vagy valamilyennek látszani érzésnek. Valami új megjelenik, amikor már tudod, hogy kapcsolatban vagy valami mással is, s ezt nevezd úgy ahogyan szeretnéd, csak tudd és érezd! Nekem ez az a pillanat, amikor világossá válik, hogy nincs min aggódni.

Steiner a következőket mondta erről:

Egyik hozzászólásomban egy egyszerű meditáció:

“Steiner ad némi meditációs útmutatót. A meditációban kísérletet teszünk arra, hogy fentről rátekintsünk, onnan ahonnan rálátunk félelmünk okaira, ami a kigondoláson túl van. Meséld, mélyítsd tovább felismeréseidet! Csak érezd!

Fél-elem = valaminek a hiánya. Megélésem szerint a szeretet hiánya. Számomra másrészt az ismeret hiányának, vagyis az ismeretlen része a dolognak. Ám van itt valami furcsa dolog. Ilyenkor azt szoktam magamnak mondani ( mint magamnak kitalált emlékeztető),: ,” az elvárás elválaszt – önmagamat magamtól is. Egyféle hiány működik bennem, olyan mintha mindig valami hiányzó pótlásának serénykednék, úgymond hiányból való működést figyeltem meg, de mi lenne, ha ez nem lenne?

Ezt egy másik alkalommal kifejtem, most visszatérek a félelem, az ismeretlen témájához, és egy kicsit meditáljunk ezen.

MEDITÁCIÓ:

– Tedd fel magadnak a kérdést: Hogyan érezném magam félelem nélkül? Hogyan érezném magam, ha “félelemnélküli” lennék? Milyen lehetőséget hordoz magában az ismeretlen? Tedd fel a kérdést és csak figyelj csendben oda bele a térbe! – Meditáljunk ezeken a kérdéseken egy kicsit együtt!
Figyelj bele a térbe! Ha elkalandoznál gondolataid között, akkor tedd fel újra a kérdést és kezd a légzésed figyelésével, majd engedd el újra és figyeld ezt a nagy teret, csak figyelj bele és érezd a tágasságát, ebből lélegezz és ebbe lélegezz bele. Nem kell gondolj semmire, csak figyelj!

Köszönöm, Szép napot!”
Namaste!

Share this entry

0 Hozzászólás

Szólj hozzá!